Irodánk 2001-ben azzal a céllal nyílt, hogy színvonalas európai körutazásokat kínáljon utasainak. Több, mint 10 éve azon fáradozunk, hogy a kezdetektől sikeres körútjainkat (Prága, Krakkó, Róma, Erdély, Velencei karnevál), továbbra is élménydús programokkal tarkítsuk, valamint, hogy minden évben újdonságokkal is szolgáljunk régi és új utasaink számára. 2008-ban Szlovénia, Bajorország és Svájc került újonnan palettánkra, 2009-ben Salzburg és a Salzkammerguti tóvidék volt újdonság.  Tíz éves fennállásunk alkalmából még több új úticél került bevezetésre, melyek ugyancsak nagy érdeklődésre találtak: Tiroli élmények, Üdítő Ausztria, Montenegró és Bosznia, és az igazán nagy sikert arató Felemelő Ausztria programunk, melyre időpontonként 2-3 autóbuszt is indítunk a nagy érdeklődésre való tekintettel. Ezen kívül meglévő programjainkat is igyekeztünk mindinkább a véleményekre, észrevételekre való tekintettel átalakítani, valamint új ötletekkel bővíteni. Ajánlataink között egyre több egynapos utazás szerepel, szintén a nagy érdeklődének köszönhetően. Időközben megbízható partnereink ajánlatait is megtalálhatják kínálatunkban, ezzel is növelve az elérhető úticélok listáját.

Nyáron is bátran keressenek fel minket, hiszen számos nyaralási ajánlattal várjuk Önöket: akár a Balatonon, akár külföldön szeretnék tölteni nyári szabadságukat. Télen pedig a síelni vágyóknak kínálunk elsősorban ausztriai sítúrákat, illetve karácsony előtt, Adventkor színes utazásokat kínálunk a tőlünk már megszokott úticélokkal.

Az elmúlt évek bebizonyították számunkra, hogy nem hiábavaló azon törekvésünk, hogy nem csupán egy utazási iroda legyünk a sok között, hanem egy olyan szolgáltató vállalkozás, akiben bíznak a vendégei. Örülünk, hogy eddig is kielégíthettük igényeiket és ezután is arra törekszünk, hogy az Önök utazási elképzeléseit valóra váltsuk! Várjuk, tehát Önöket továbbra is bármilyen utazásról is legyen szó!

Ajánlataink áttekintéséhez kellemes időtöltést kívánunk!

A mielőbbi viszontlátás reményében: Nádas Erik, Hesz Éva, Pauló Eszter, Nagy Adrienn, Czigány Réka

A velencei karneválok története

Sok gyönyörű hely van Olaszországban, de az egyik legkülönlegesebb Velence. A víz borította utcák varázsa sok-sok embert lenyűgöz. És persze, ebben a városban rendezik meg minden évben azt a híres, elmaradhatatlan farsangi karnevált. A hosszú tél után jól esik egy kis álarcos bohóckodás. Alakoskodó, maskarás turisták tízezrei örvendeznek, szórakoznak az utcákon ilyenkor, de vajon hogyan volt ez régen?

Hajdan a karnevál volt a legkedveltebb mulatságok egyike. Az első írásos emlékek 1094-ből valók, s bár Velence félelmetes mediterrán tengeri hatalomként győzelmeit sorra aratta és sorozatosan meg is ünnepelte, csak a XVIII. században nyerte el a karneválok városa címet. Ekkoriban már Európa nemesei százával özönlötték el, hogy jól kimulassák magukat a város terein és utcáin, a kaszinókban és színházakban. 1869-ben például az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, Ferenc József is részt vett - inkognitóban. Amikor viszont a köztársaság megbukott, a karneválról is megfeledkeztek. A hagyomány pompás újraélesztése két és fél évtizeddel ezelőttre, 1979-re tehető. S ma már a világ legrangosabb eseményeinek egyike.

A karneváli ünnepség időszaka hagyományosan húshagyó csütörtöktől húshagyó keddig tart. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket lefejezték a dózse szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával. Ezzel szemben az ünnepségsorozat végén - húshagyó kedd éjjelén - szintén a Szent Márk téren az egybegyűltek levették maszkjaikat, és kórusban búcsúztak, azt kiáltozva: Elmegy! Elmegy! Elmegy! Manapság a Kis galamb röpte vagy az Angyalok szárnyalása elnevezésű esemény hívatott a modernkori karnevál kezdetét jelezni.

A húshagyó csütörtököt követő vasárnap 12 órakor a Szent Márk teret elözönlik a külföldiek és a velenceiek. Az idő legtöbbször kegyes, és a téli nap is szépen süt. Mindenki az eget bámulja a kis galamb, az angyal jövetelét várva. A kis, papírból galamb alakúra formált bábot a Szent Márk templom harangtornyából egy kábel segítségével engedik le. Félúton lefelé konfettiesőt zúdít a téren álló tömegre. A kis galamb röpte a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggiaja között kifeszített kötélen.

Az álarc mára Velence szimbólumává, a karnevál jelképévé vált. A maszk az álruhával együtt szerves része lett a város mindennapos életének és kultúrájának. Kezdetben a törvény csak a karácsonyt követő Szent István napjától, a karnevál kezdetétől tette leehetővé a maszk viselését egészen az ünnep végéig, húshagyó keddig. Később a maszk használatának időtartamát meghosszabbították. Az álarc jelentőségét bizonyítják az ismert vígjátékíró, Carlo Goldoni (1707-1793) komédiái is, melyekben a maszkok mindig fontos szerepet játszottak. Az álarcot azonban nemcsak szórakozásra használták. Hiába korlátozták viselését törvények, a korabeli híradásokból kiderül, hogy az álarc lehetőséget nyújtott a fegyverviselésre (melyre akkoriban nagy szükség volt) anélkül, hogy bárki felismerhette volna az éjszakai randalírozót vagy szerencsejátékost.

A legrégebbi törvény, mely Velencében az álarc használatát szabályozta, 1268-ban született. A legfurcsább rendelet, melyet a város főtanácsa hozott, 1467-ből származik. Ez megtiltotta a férfiaknak, hogy apácazárdába belépjenek nőnek álcázva magukat. Igen jelentős egy másik, 1502-es rendelet, mely a pálcát és egyéb fegyvert viselő maskarásokat rendszabályozta. A törvényeket azonban nem igazán tartották be. Sőt, ugyanazokat a törvényeket kellett évről évre meghozni egészen 1789-ig. Manapság a mulatság idején se szeri, se száma az utcákon és a tereken kínált maszkoknak, amelyeket 5-10-20 euróért bárki megvehet, de ennél izgalmasabb, ha utcai kozmetikusokkal festet magának a karneválozó álarcot, mégpedig olyat, amely a karakteréhez illik. S ez sem kerül többe 5-10 eurónál. A ruhák viszont megfizethetetlenül drágák. Többségük a velencei városi tanács vagy valamely helyi klub tulajdona, netán kölcsönzőé.

Ilyen tehát a velencei karnevál. Egyszer látni kell!